“Laci bácsi nem tartozott a hétköznapi emberek közé. Amikor átléptünk a rozzant nyári konyhából átalakított „akváriumos szoba” ajtaján, mintha mesevilágba csöppentünk volna. Fémállványokon hatalmas üvegmedencék sorakoztak véges-végig a falak mentén – amerre a szem ellátott –, és mivel a gyermek szeme mindent nagyobbnak, különlegesebbnek lát, számunkra az a rozzant nyári konyha lett a csodák legeslegnagyobbika. A bejárati ajtó mellett, a…
“Meggyőződésemmé vált, hogy az öreg szándékosan választja ki a legmeredekebb ösvényeket a hegyen. A planktonos vödröket, és egyáltalán minden rendű és rangú „edényzetet” nekem kellett cipelnem, nem is beszélve a planktonhálókról, amik hosszú nyelük miatt csak nehezen voltak szállíthatók. Laci bácsi ment elől, mint a zerge, én pedig folyton beleakadtam valamibe. Ő volt a könnyűlovasság, én meg a páncélosok. Egy…
“Laci bá ivott – én is ittam (citromos teát) – aztán tovább indultunk egy mégnagyobb pocsolya felé, ami állítólag már „egészen közel volt”, csak meg kellett mászni érte néhány hegyet… Dugig volt szúnyoglárvával. Töméntelen mennyiségű daphniát is találtam benne – kezdő akvaristaként pont ezekre az eleségállatokra vadásztam! Az öreg készített nekem egy alkalmi planktonszedő hálót nylon harisnyából – még otthon,…
„Mikor beléptünk az udvarra a kiskapun keresztül, és megszabadultunk a sok ócskavastól, amit másfél órával ezelőtt még Csepel kerékpárnak neveztek, Laci bá már javában különféle kérdéseket tett fel nekem. – Tudod te egyáltalán, hogy mi az élet célja? Hát az, hogy a lehető legjobb körülmények között haljunk meg! – mondta némileg elgyötörten, és teljesen egyedül nyitotta ki a konyhaajtót, nehogy…
„Egy komolyabb tűzeset után az öreg úgy ki volt facsarva, mint egy félbevágott citrom. Alig lehetett életet lehelni bele. Ilyenkor én sem zaklattam a hülyeségeimmel, annyi tapintat mindig volt bennem, hogy hagytam pihenni. Egyéb esetekben viszont napi háromszáz kérdést is feltettem neki, olyanokat például, hogy mi a bánattal osztályozzam a cyclops naupliust, amikor a legapróbbja, amire a legnagyobb szükségem lenne,…
“Laci bácsi lábméretét olyan 48-as körülire saccoltam. Ha elképzeljük mindezt combtőig érő halászcsizmaként – az már egy monstrum, egy erődítmény, egy Birodalmi Lépegető – akkor fogalmat kaphatunk arról, milyen is lehetett, mikor mi megjelentünk valahol. A város területén még csak-csak disztingvált az öreg, de vidéken már simán beugrott hétmérföldes csizmájában a közértbe két zsömléért, meg egy kefirért – én meg…
Hungarian